Juhász Magda

Nézd kedvesem, eljött az ősz
a fákon már szélvihar táncol,
és udvarunkban a sok dió
csörögve hull, a fáról.
Háztetőnkről galamb figyel,
és amint a dió megreped,
csendesen suhanva felkapja,
s viszi a dióbelet.
Az utcákon sietve járnak,
bár az őszi nap tüze heves,
októberben nehéz elhinni,
hogy ily nagy meleg lehet.
Esőt várunk, de hiába
száraz a kertünk, és a liget,
kókadtan lógnak az ágakról,
a fonnyadt falevelek.
Felettünk ragyog az égbolt,
talán a nyárról mesél nekünk,
de utat tör magának az ősz,
hiába reménykedünk.
Nézd kedvesem eljött az ősz,
talpunk alatt az idő pereg,
fagyot hoz felénk az őszi szél,
de nem győzhet szíveink felett.