Amikor jöttél, súgni kezdtek a fák,
a lombokban madarak pihentek,
feléledő lelkemen te maradtál,
múlt, akár a köd, elszállt hirtelen.
Tövisben villan fel erős rózsaág,
gyenge szirmok kelyhe csupa selyem,
sebezhet vagy simíthat lágyan akár,
mint a bimbóból fakadó jelen.
Egymásba kapcsolódik a gondolat,
felolvadnak a megdermedt fagyok,
szívünk őriz ismeretlen titkokat,
tudom már, egyszerű és jó vagyok,
tekintetedben és mosolyodban,
mint a felettünk fénylő csillagok.
a lombokban madarak pihentek,
feléledő lelkemen te maradtál,
múlt, akár a köd, elszállt hirtelen.
Tövisben villan fel erős rózsaág,
gyenge szirmok kelyhe csupa selyem,
sebezhet vagy simíthat lágyan akár,
mint a bimbóból fakadó jelen.
Egymásba kapcsolódik a gondolat,
felolvadnak a megdermedt fagyok,
szívünk őriz ismeretlen titkokat,
tudom már, egyszerű és jó vagyok,
tekintetedben és mosolyodban,
mint a felettünk fénylő csillagok.
Sylvester Anita: Egyszerű és jó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése