| Folyton átlengsz gondolataimon, |
| mint könnyű szél, vagy mint az ibolya |
| ég váratlan villanó mosolya, |
| s néha már, mint egy édes hatalom |
| érintésétől, szivem s homlokom |
| nyugodni simúl: ha sajog is a |
| „nem vagy” sebén a „voltál” vigasza, |
| szeretnék élni. Mért? Majd megtudom. |
| Meg kell ismernem minden emberit, |
| ha üdvözít, ha pokolra taszít; |
| és rád gondolnom olyan jól esik! |
| Igy is együtt vagyunk mi, kedvesem. |
| Míg élek, élsz: éltetlek. S te nekem |
| segítesz, ugye, szív a szívemen?! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése