Komáromi János: Kezemmel

Kezemmel simítom el
vad fodrait a szélnek.
Apró lelkeket ölelek
magamhoz, ha félnek.

Szememben melengető
rőzsetüzek gyúlnak.
Szavaim igazgyöngyként
a földre hullnak.

Mosolyommal bársonyszirmú
virágokat nevelek.
Szívem dobbanásában
rejtem el az életet.