Leleszi Balázs Károly Szívdobbanás egy ház előtt

Eljöttem érted kedvesem, virágot és madarat találsz a tenyeremben, 
úgy mint régen a gazdag vándorkereskedők, akik messzi tájakról érkeztek 
és ritka virágokat, beszélő madarakat rejtettek iszákjukba. 
Nos kérlek, engedj be, régmúlt emlékeket őrzök a szívemben, 
kibújtam most a házak árnyékából, ahol úgy éreztem vékony 
karjaimban ringatlak 
és mégsem vagy olyan messze, mint álmaimban egy tutaj, 
amely a nagy folyam mélyén sodródik az ismeretlenbe. 
Sokáig kerestelek, de nézd, most már együtt vagyunk. 
Mondd eljössz-e velem, hogy újból csókjaidból meríthessek erőt? 
Mondd, kedvesem, elkísérnél-e oda, ahol élek, hogy szemed 
ragyogása fölverje az üres teret? 
Kérlek ne szólj! Látom, hogy csomagolsz és mosolyogsz rám. 
És elindultunk a házak között, amikor az emberek nehéz 
álmukat aludták.