CSODÁS

Szeles János Dr.

Emlék

Tavaszi verőfény csillogott
A Duna bársonyos habjain,
S az elmúlt téltől duzzadón,
Szelíden hömpölygött felénk.

A kosztól szürke nagy folyót
Szemedben kéknek láttam én,
Mosolyogva bujkált a tavasz
Átkulcsolt ujjaink hegyén.

Szürkésfehér kövekre ültünk,
Apró kavicsaink nevetve
Csobbantak, és a gyöngyöző
Vízgyűrűkben szerelmünk futott,
S csengve összeért, életünk
Véres tajtékai közt: megéreztük
A végtelent, s a pillanat gyönyörét.