Aranyosi Ervin: A mosoly szivárvány

Ha az eső esik,  rossz, borús a kedved?
Ha a Nap ragyog rád, vidámnak kell lenned?
Vajon a külvilág, miért befolyásol,
hisz te is lehetsz Nap, lelked mosolyától!

Fess hát víg szivárványt, minden nap az égre,
legyen mindig mosoly szép arcodon végre!
Engedd, hogy a lelked másokra ragyogjon,
a boldog percekből napod ki ne fogyjon!

S meglátod ha ragyogsz, napos lesz világod,
úgy szépül az élet, pont, ahogy kívánod!
Fess hát szép szivárványt a lelked fényével,
s ne törődj a felhők szomorú könnyével!

A mosoly szivárvány, színekből áll össze,
hagyd hát hogy arcodat fényben megfürössze!
Mikor látják rajtad, másokra is hasson,
engedd, hogy mosolyod mást is ragyogtasson!

Mert a hangulatod mindent meghatároz,
éhező lelkeket vonzhat önmagához,
akiknek a mosoly olyan, mint a manna,
s kívánják arcukon bárcsak ott maradna.

Itass meg lelkeket mosolyod vizével,
tedd boldoggá napjuk a derű ízével!
Tudd, a mosolygós arc csodálatos látvány,
oly varázslatos, mint égen a szivárvány.